.jpg)
Második bejegyzés
Az előbb néztem meg a Most jó c. filmet...egy 16 éves leukémiás lányról szól és a listájáról, amiket még szeretne megtenni a halála előtt. Nagyon szép film, csak ajánlani tudom.:s:)
Filmnézés közben egyszer felnéztem facere és elég sokan írták ki, hogy mennyi hullócsillag van ezért hát én is kiálltam az ablakhoz (szerintem a szembeszomszédok már kezdik megszokni, hogy állandóan csak melltartóban látnak az ablakban:D). Lényeg a lényeg, hogy elgondolkoztam azon, hogy mit is kívánhatnék ha látok hullócsillagot. Szerelmet? Szuper barátokat? Azt, hogy jól menjen a suli és sikerüljön a nyelvvizsga? Vagy, hogy apukámnak jöjjenek rendbe a dolgai? Anyukám sűrűbben találkozhasson a barátjával, akiket kilóméterek választanak el egymástól? Vagy csak azt, hogy jöjjön meg végre? Esetleg azt, hogy jöjjön rendbe a fikuszom? Összesen 6 hullócsillagot láttam. 6 hullócsillag és csak 6 kívánság. Vajon teljesülnek? Jó hinni benne. Ugyan olyan ez, mint a 22:22, a zöld trabant, a kéményseprű. Jó elhinni, hogy teljesülhetnek.:)
Közben hívott Ő is..megint elmondta, hogy hiányzok neki és, hogy szombaton mennek fel bulizni az egyik haverjával(aki mellesleg a 'volt barátom', bár csak egy hétig 'jártunk' és nagyon régen ezért nem nevezem a volt barátomnak :D) és mondta, hogy én is megyek velük. Hát nem tudom, hogy lesz-e belőle valami, mivel mi meg csajbulit terveztünk megünnepelni a legjobb barátnőm szülinapját.:)) Elég furi lesz most újra bulizni mivel már több, mint egy hónapja nem járok fel bünti miatt, de őszintén szólva nem is hiányzik az egész. Végre kiszakadtam a szokásos társaságok közül. Minden szombat csak a készülődésről és szerveszkedésről szólt.Szerencsére én nem voltam vészes, általában beértem csak egy Somersbyvel. Kivéve egy hónapja egyszer, amikor egy házibuliban voltam, ahova a legjobb barátom hívott. 21:30kor még telefonon beszéltem anyukámmal, hajnali 1kor meg már a kórházból jöttünk hazafele. Minden kiesett arról az estéről, csak pár kép maradt meg. Büntetésem még most is tart, persze jogosan! Sokszor kérdezte azóta anyukám, hogy megérte-e. A válaszom egyértelműen NEM.